A versekről
Ahogy az Életvezetési
kiskátéban írom, mindnyájunknak belső igényünk,
hogy időnként módosult (megváltozott) tudatállapotban legyünk,
amikor az EEG azt mutatja, hogy agyunkban az alfa és/vagy
a théta hullámok vannak túlsúlyban, bár a többiből is van
ilyenkor is.
S ahogyan ott részletezem, az imagináció,
a kontempláció, a meditáció és a relaxáció mellett ingerözönnel
(tánc, forgás) is előidézhető ez a kegyelmi állapot, ami
a distresssz negatív következményeit segít közömbösíteni
vagy meg is szüntetni lelkünkben és idegrendszerünkben.
Kiváltható ez az állapot elmélyült munka;
hobbi, torna, hegymászás, stb. vagy akár beteljesült szerelem,
örömöt adó és elfogadó szeretkezés (flow) hatására - avagy
csak szemlélődés, "megszállott" olvasás, filmnézés hatására
is. Nem szívesen teszem, de le kell írnom, hogy természetesen
kóros-káros szerek (alkohol, anyag, gyógyszer) is módosult
tudatállapotba visznek-vihetnek bennünket.
Sokunknak a művészettel való kapcsolat jelenti
ezt a forrást.
Francia eredetű amatőr szó szeretőt-kedvelőt
jelent, és először a művészetek hatását befogadó emberekre
használták, később lett csak pejoratív jelentésű - ma a
dilettánssal egyenértékű.
Nagyon sok mérnök, kutató, orvos, tanár
ismerősöm vallja, hogy a napi 12 óra munka után számára
az az igazi kikapcsolódás, ha láthat-hallhat-érezhet valami
műalkotást, sokan a munkahelyükön is tartanak 1-1 képet,
szobrot, illetve hallgatnak kazettát, cédét "háttér-információként"
munka közben, vagy a -szünetben. Mások meg csak úgy a maguk
örömére írnak, komponálnak vagy zenélnek, fotóznak-rajzolnak-festenek
vagy "szoborkodnak" (Karinthy után szabadon).
Dr. Oláh Andorhoz, dr. Dicsőffy Durián Endréhez
és sok más kollegához hasonlóan én is írok - 16 éves korom
óta, 24 évesen jelentem meg először (egy utólag általam
is hibásnak, álromantikusnak érzett gesztus miatt Apor Péter
írói néven, amit 1991-ben a Remélem, hogy vagy című regényem
megjelenésével váltottam át Csíky Antalra).
