Csíky Antal
ALFA TÜKÖR

8. A szex kommunikáció

Pontosítsunk: egy sajátos metakommunikáció a szex. Ismeretes, hogy maga a metakommunikáció egyrészt a testbeszédet jelenti, másrészt pedig a verbális (a szóbeli) kommunikáció vokális (itt: hangbeli) kiegészülését.

A szexepil ma már meghonosodott a magyarban is - valakinek a megjelenésében, a mozgásában, a viselkedésében rejtve jelenlévő olyan sajátosság, amelyet tudatosan nemigen vagyunk képesek megfogalmazni, de hat: választ vált ki a partnerben, és észleli az azonos nemű, potenciális vetélytárs is.

Az is közismert, hogy a metakommunikáció gyakran ellentétes a szóbeli közléssel - de a partner ilyenkor mindig a metakommunikatív üzenetet tartja-tekinti hitelesnek, gyakran tudattalanul, teszem hozzá.

Mit jelent ez?

Nem kevesebbet, mint azt, hogy a szavainkkal képesek vagyunk valótlant állítani, de a viselkedésünkkel nem (leszámítva néhány csalót, házasság-szédelgőt, aki kemény munkával begyakorolta, hogy ne csak szavai, de gesztusai stb. is hitelesnek tűnjenek). Következésképpen, ha valakinek hazudunk a szavainkkal, leleplezzük magunkat a viselkedésünkkel, s ő - mint írtam, gyakran tudattalanul - tudomásul veszi ezt a diszkrepanciát (itt: meg nem felelést), és a viselkedésünket fogadja el hitelesnek, arra reagál.

A szexualitást illetően érvényesül ez már egymás mint lehetséges partner észlelése során is, és a későbbiekben, a szexuális együttlét (nem csak az aktus, hanem az ún. hódítás, udvarlás, csábítás, elő- és utójáték stb.) folyamán.

És természetesen mindeközben bármit is teszünk, az mind-mind kommunikáció (is), amely szóbeli választ vagy válaszviselkedést is kivált...

Természetesen az is válaszviselkedés, ha a partner nem viszonozza azt, amit kap tőlünk. Csak sokan ezzel is úgy vannak, mint a szóbeli kommunikáció során: a dialógus helyett monológot preferálnak - vagy nem is várnak választ a partner viselkedés-nyelvén, vagy a "szavába vágnak", "mondják a magukét"... S aztán csodálkoznak, hogy a végső reagálás a számukra "kedvezőtlen" lesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

9. A szex: én és a Másik

A szexről sem lehet úgy beszélni, hogy C. G. JUNG munkásságát ne érintsük. Ebben a pontban két jungi kategóriát kell említenem: a címben szereplő Másikat és az extro-introverziót.

A Másik, így nagy M-mel, nem a partnert jelenti, hanem a bennem elfojtottan, megtagadottan élő Árnyékot (ez is jungi szóhasználat): azt a részét a személyiségemnek, amelyet nem tudok, nem akarok elfogadni, felvállalni. Ebben - témánkat illetően - egy olyan "tabu" is benne van, mint az ellenkező nemű szülő iránti tiltott, meg nem engedett s ezért elfojtott szexuális vágy. Ez a vágy játszik aztán szerepet abban, hogy a partnert - tudattalanul - ehhez a szülőhöz hasonló személyben keressük.

Megnyilvánul a Másik abban is, ahogy néha - magunknak is érthetetlenül - a partnerrel viselkedünk. A dolgok jellegénél fogva ez az én-idegen viselkedés inkább az aktusközeli tetteinkben figyelhető meg, s főleg orgazmus előtt, alatt és utána közvetlenül - azokban a percekben, vagy végtelennek tűnő pillanatokban, amikor, József Attila szavaival, a "kultúra úgy hull le" rólunk, "mint ruha... a boldog szerelemben".

Nos, ezért válik frigiddé, anorgazmiássá néhány olyan nő is, aki korábban mindig örömöt talált a szeretkezésben: fél attól, hogy mi lesz vele, mit tesz, mit sürget vagy enged meg pusztán azért, mert elvesztette a helyzet és viselkedése felett a kontrollt...

Beszélni kell róla, hogy az Árnyék, a Másik diktálja nemegyszer a furcsa, szokatlan, először én-idegen, néha már a perverzitást vagy a patológiát súroló, illetve meg is valósító viselkedést is.

Kicsit "vigasztalásként" hadd fejtsem ki - ugyancsak JUNG alapján -, hogy az individualizáció (itt: felnőtté, érett személyiséggé válás) során bensővé válnak, elfogadottak lesznek az Árnyék, a Másik normái is. Ezért kiegyensúlyozott az érett személyiség - és ezért éretlen a szexuálisan aberrált, perverz... Csak néhány utalás a kriminalitásra. Az erőszakos közösülés elkövetője elsősorban nem a szex miatt motivált - neki az okoz örömöt, hogy látja, érzi, átéli a másik félelmét, megalázódását, s ugyanakkor feldobja az az izgalom, hogy lebukhat, elfoghatják, ha nem elég ügyes és szerencsés... A pedofil és/vagy a gerontofil - tehát a gyermekekkel, illetőleg az idősebbekkel erőszakoskodó (bár nem mindig pontos ez a kifejezés, néha nagyon is gyengéd az elkövető) - szexuálisan minden esetben éretlen személyiség...

Legalább ekkora "falat" az extro-introverzió kategóriának (a személyiség ún. kifelé-, illetve befelé fordultságának, irányultságának) és a szexnek a kapcsolata.

"Hasonló a hasonlónak örül", és "Az ellentétek vonzzák egymást" - de sokat halljuk-olvassuk ezeket az egymásnak teljesen ellentmondó, latin eredetű közmondásokat!

Témánkat illetően az a dilemma, hogy mire szövetkeznek a pár tagjai. Mert, ha valaki "közönséget" keres, akinek előadhatja gondolatait, megmutathatja magát, akkor helyes, ha extrovertáltként introvertált társat választ. És fordítva: ha valaki közönség akar lenni introvertáltként, hogy ő hallgathasson, figyelhessen, akkor keressen extrovertált társat... De! Mindketten tudják, hogy az ágyban nem lesz béke és örömködés! Hiszen, amíg az extrovertált csapongó, hűtlen, nagyétvágyú, ám gyakran a villámközösülés híve, illetve egy új póz fontosabb, mint az orgazmus, főleg, mint a partner orgazmusa - addig az introvertált éppen az ellentéte ennek!

Meg kell tehát alaposan gondolni és fontolni, hogy mire keresünk társat: inkább beszélgető vagy inkább szeretkező partnert akarunk - hiszen láthatjuk, hogy a kettő együtt objektíve nem fordulhat elő!

Akkor is így van ez, ha egyesek állítják, hogy az extro- és az introvertált között ún. centrovertáltak is vannak, akik tehát keverék-típusúak. Nos, az újabb neurofiziológiai kutatások és kísérletek kizárják ezt az elegyet: velünk született tulajdonságként vagy inkább extro-, vagy inkább introvertáltak vagyunk.

Előfordulhat viszont, hogy míg a tudatos énünk extrovertált, addig a Másik, az Árnyék inkább introvertált. Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos esetekben, helyzetekben az extrovertált személy látszólag introvertált viselkedést tanúsít. Tapasztalható ez néha a szex területén is.

 

10. A behatoló és a befogadó a szexben

A klasszikus tao szimbólum a jin és a jang egyensúlya - erre utal a fehér alakban látható fekete és a feketében ott lévő fehér pont (amelyben ismét az ellenkező szín szunnyad). Ismerjük a jelzőket is: a jin hűvös, nyirkos, befogadó, passzív, érzelmes, tudattalan, holdjellegű, nőies - míg a jang meleg, száraz, behatoló, aktív, értelmes, tudatos, napjellegű, férfias...

Az előző pont alapján természetesen az is világos, hogy a Másik, az Árnyék úgy is felfogható, mint a jinben lévő jang és a jangban ható jin - íme az ágyban meg-megnyilvánuló erőszakos, férfias női viselkedés és a passzív, a befogadó férfi-attitűd egyik magyarázata!

Itt látom a legcélszerűbbnek megfogalmazni azt a dilemmát, hogy miért akar azonnal szeretkezni a férfi (és miért van néha érthetetlenül korai magömlése), illetve, hogy miért szeret szinte minden nő sokszor csak összebújni a párjával, szerelmeskedni szeretkezés nélkül, ölelkezni csak úgy... És miért tud annyira fájni, hogy a társa ezt nem érzi meg, és miért nem képes felfogni sem a férfi, hogy egyrészt ebben mi a jó, másrészt pedig miért kellene ezt neki megérteni sőt, megérezni?!

Nos, íme egy magyarázat, amely részben magában foglalja a korábban kifejtetteket, részben új szempontokkal, tényekkel egészíti ki azokat.

A freudi fallikus fázisban (amikor a kisfiú feleségül akarja venni anyát, akinek a szétfeszített lába közé áll, a kislány viszont széttárt lábakkal ül az ugyancsak házastársnak kinézett apa ölébe, s mindketten olyan mozdulatokat is végeznek előtte és utána, amelyről a maszturbálás jut a felnőttek eszébe - tehát a pszicho-szexuális fejlődés eme szakaszában is) hatnak a tabuk.

A fiú kettős kötésben áll az anyja lába között: tudja, hogy jól érzi magát és érzi, hogy ezt nem szabad. Nem szabad csinálni sem, és az is tilos, hogy közben jól érezze magát. Hogy lehet feloldani ezt a dilemmát? Úgy, hogy sokszor csinálja (mert csinálni kell, nem lehet nem-csinálni), de mindig rövid ideig, gyorsan. Ez e kettős kötés hatja át később a viselkedését: azonnal a tárgyra térni, pá, előjáték, és gyorsan befejezni (fiatal korban gyorsan mind a négyet!).

Az individualizáció (emlékszünk rá: az érett személyiséggé válás, a Másik, az Árnyék vállalása, befogadása) vagy a tudatos odafigyelés, önnevelés, a partnerre való koncentrálás (ami gyakran úgy valósul meg, hogy a pozitív énkép egyik feltételévé válik, hogy először a partner elégüljön ki), és a szexualitással összefüggő attitűd-rendszer módosulása, no meg a kor, a szex fiziológiájának változása mind-mind fontos szerepet játszik (játszhat) a férfi viselkedésének fejlődésében - mint ahogy számtalan más oka is lehet a dolognak (pl. a villámközösülés kedvelése, patológiás korai magömlés stb.).

A lényeg ettől még ugyanaz: tudattalanul ható tabu-törvények is szerepet játszanak a fiatal férfi ismétlődően is hamar a célra törő, ám mindig (viszonylag) korai magömléssel leálló szexuális viselkedésében.

És mi váltja ki a nőnél az előbb írt, a szeretkezés vágya nélküli összebújás igényét?

Nos, a lány nemcsak az apja felesége akar lenni, de jól érzi magát az anyjánál is. A tabu-sértés (és mondjuk ki: mindkét esetben a vérfertőzés ez a tabu), ha nem is tudatosulóan, de lelkiismeret-furdulást ébreszt és jóvátételi szándékot indukál a lányban, aki emiatt is szívesen bújik oda az anyjához. S ez az összebújás nemcsak a feszültséget oldja, szünteti meg, de a testmeleg, a fiziológiai folyamatok (légzés, szívdobogás) érzékelése még külön növeli a komfort-érzést. Ennek a - mint láttuk - sok-összetevőjű állapotnak, érzés-elegynek van olyan felszólító jellege, ami felnőtt korban és az ellenkező nemű partner mellett is aktivizálódik, és arra motiválja az immár szexuálisan érett nőt, hogy - bizonyítottan alfa-théta határon lebegve - csodálatosan érezze magát partnere karjaiban, testéhez bújva, csak úgy, anélkül, hogy eszébe jutna az...


11. Az animus és az anima a szexben

Ezek is jungi kategóriák. Az anima a férfiben élő női, az animus pedig a nőben élő férfi lélek. Természetesen mindkettőben ott van a sajátja is, s csak a mellett, azt kiegészítve és annak ellenében él ott a másik. Látható, hogy tulajdonképpen ez is a tao útja: könnyen megfeleltethetjük az animát a jinnek, az animust a jangnak.

Vannak nőies férfiak és férfias nők. Testalkat és -tartás, viselkedés stb. mutatja elég sokszor, hogy bizony vannak ilyen emberek. Vannak aztán olyanok, akikről nem látszik, nem rí le, hogy túlsúlyban vannak bennük a másik nem tulajdonságai, stílusjegyei - csak akkor vesszük észre, ha megszólalnak vagy más módon megnyilvánulnak. Náluk érhető tetten a túlfejlett anima, illetve animus.

A szerelem - nemcsak az erotikus, szexuális vonzódás, hanem az ezt magában foglaló, de meg is haladó összetett érzés, motiváció, késztetés - úgy jön létre e felfogás szerint, hogy pl. a férfi az aurikusan, metakommunikatíve észlelt jelek hatására kibocsátja magából animáját, s ha az illeszkedik az egészet kiváltó nőre, megtörténik a csoda.

Ennek pszicho-neuro-fiziológiai következményeként megkezdődik a szerelem-endorfinok termelődése, endokrinológiailag áthangolódik az egész BEM-rendszer, jobb-agyfélteke dominancia jön létre, majd szinkronizálódik a két félteke stb., stb.

Szerencsés esetben mindez a nőnél is megtörténik: a kölcsönös vonzódás alapján viszont-szerelem alakul ki.

És boldogan élnek, amíg meg nem halnak - mondanánk, ha mindez mese lenne. Mivel nem az, tudjuk, hogy ezek a boldogság-hormonnak nevezett endorfinok csak 2-3 évig termelődnek - de! Lehet, hogy ma már sejtjük legalább egy okát annak, hogy miért ilyen rövid ideig tart ez az állapot.

A feltevés a következő:

A szerelem sajátossága miatt egyre jobban meg akarunk felelni a partner kimondott vagy csak általunk vélt igényeinek, elvárásainak (néha ő maga is kéri-kezdményezi, gyengéden zsarolja ezt) - s ennek az a szörnyű következménye is lehet, hogy éppen így szűnik meg a nő animusa és a férfi lelke, illetve a férfi animája és a női lélek egybeesése, összhangja - vagyis maga a szerelem varázsa!

Elképzelhető tehát, hogy a mi túlzott megfelelés-igényünk vagy készséges teljesítése a partnerünk kéréseinek gyengíti, majd szünteti meg ezt a varázst! Ezért is adható olyan életvezetési tanács, hogy:

  • ne vállaljuk olyan kérések teljesítését, amelyek tőlünk idegen viselkedést, normarendszer-elfogadást stb. tételeznek fel - de
  • mi magunk se kérjük a partnerünktől, hogy (miattunk, a mi kedvünkért, ha tényleg szeret...) 180 fokot fordítson magán holnaptól (ne igyon, hagyja abba a dohányzást, fogyjon le, ne káromkodjon stb.), sőt
  • figyeljünk oda társunk és magunk spontán (vagy legalábbis annak tűnő) változásaira!

    Hogy az elképzelés nemcsak költői fantázia terméke, annak "bizonyítására" álljon itt az (egyik) legújabb kutatási eredmény:

    A korábban írt extroverzió - ami egyértelműen pszichés sajátosság, ún. személyiségjegy - fokozott dopamin-termeléssel jár együtt. (A dopamin egy ingerület-átvivő anyag, amely az agyban keletkezik, és felelős - többek között - az ún. megismerő tevékenység: érzékelés, észlelés, gondolkodás stb. minőségéért is.) Az extroverzió ugyan velünk született tulajdonságunk, szociális-interperszonális "tempónk" jelzője, melynek ma már nemcsak natív diszpoziciós (veleszületett hajlam-) meghatározottsága ismert, de kialakulásának idegrendszeri konstitúciós (itt, most: alkati) alapja is - mindazonáltal torok-szorító a kutatási eredmény.

    Mert nem kevesebbre hívja fel ez az eredmény a figyelmet, mint arra, hogy a személyiségjegyek hatnak az agyműködésre (tehát nemcsak fordítva járható ez az út!). Azt tapasztalták ugyanis, hogy ha céltudatos pszichoterápia, személyiségfejlesztés és/vagy -korrekció következtében gyengül vagy erősödik az illető személy extrovertáltsága, csökken vagy nő a dopamin-termelés is!

    Ennek analógiájaként viszont az is elképzelhető, hogy nemcsak az endorfin táplálja a szerelmet, de a szerelem intenzitásának megőrzése is kiválthatja az endorfin-termelés csökkenésének, sőt leállásának elmaradását.

    Így válik érthetővé, "magyarázhatóvá", hogy miért élnek egyesek évtizedek múltán is mások által is elismert "boldog szerelemben"! Például azért, mert mindketten megőrzik identitásukat: társukkal együtt élő, de független, mondhatni autonóm személyiségüket, s így változatlanul megmarad a férfi lélek és női társ animusának, illetőleg a nő lelke és párja animájának fedése, szinkronitása, harmonikus összhangja.

    Íme, így kötődhet-kapcsolódhat a szex, az animus-anima és az "örök" szerelem!


    12. A szex és a tantra

    Jógának ez az ága több ezer éves megfogalmazása az európai unio mystica-nak: a titokzatos egyesülésnek. Megértésének - pontosabban: a helytelen értelmezés elkerülésének - érdekében egészen az eredendő bűnig, illetve az androgűn-állapotig kell visszamennünk.

    Az eredendő bűn lényege, hogy az ember evett a tudás almájából, más szavakkal: el kezdte megismerni, vagyis polarizálta az addig egy, egész világot. DETHLEFSEN és TEPPERWEIN foglalja össze napjainkban, hogy mennyire ugyanarról szól az ún. keleti, kiemelten az indiai jóga, a kabbala, a görög, a latin, valamint a keresztény teremtés-tan és evolúciós elképzelés.

    Mindegyiknek az a lényege, hogy az ős-egy, a bontatlan-egész, a teljes és tökéletes világ azzal sérült meg, hogy az ember a megismerő tevékenységével polarizálta: sarkította a szó eredeti értelmében, vagyis úgy, hogy szétszedte, szembeállítva az egymás feltételező és kizáró részeket, elveket. Ennek az ára, büntetése lett a korábban ugyancsak ős-egy, bontatlan-egész, androgűn (egyszerre férfi és női nemű) ember szétválása-választása férfivé és nővé...

    (Gondoljunk csak a hermafroditákra: a spontán génmutáció és/vagy a fejlődési rendellenesség áldozataira, akik rendelkeznek mindkét nem genitáliáival: nemi szerveivel. Az ő nevükben Hermés és Aphrodité, a szerelem férfi és női istenének neve szerepel.)

    Minden nagy teremtés-eposzban találkozhatunk ezzel az alapvető tragikus történettel: az elválasztott és a másik fél után sóvárgó, azt kereső, tökéletes párját soha meg nem találó, eredetileg egylényű ember kálváriájával.

    Nos, a tantra egyfajta megoldást kínál erre a fájdalmas helyzetre: a testi, lelki és szellemi egyesülés folyamatát.

    Nyilvánvaló, hogy a szex csak egy része ennek a folyamatnak, de fontos, elengedhetetlen része. A tantrát ezért csak akkor tudjuk megérteni és az eredeti szent iratok szellemében gyakorolni, ha minden érzésünket, gondolatunkat és tettünket az eddig kifejtettek hatják át, irányítják és minősítik.

    *

    A bevezetőben ígértek szerint egy horizontális pásztázással törekedtünk feltárni szexuális szerepeink szerveződését. A vázlatosan megfogalmazott 12 pont természetesen szűkíthető néhány téma összevonásával vagy elhagyásával - de bővíthető is pl. pszichopatológiai vagy szociálpszichológiai, szociológiai kitekintés révén.

    Vállalt célunk annak érzékeltetése volt, hogy a bővített holisztikus szemlélet (környezet - test - lélek - szellem) mint rendezőelv segíthet e téma megközelítésében is.