Szexuális szerepeink szerveződése
Hányszor lerágott csont! És
mégis, milyen kevesen tudunk higgadtan, tárgyilagosan, érzelemmentesen
beszélni róla! De miért kellene így beszélni a szexről?
Miért tagadnánk, hogy megérint maga a szó is?
|
OSGOOD tanulmánya óta egyébként is tudjuk,
hogy minden érzékelés-észlelés, így a kimondott (vagy leírt)
szavak percepciója is, első lépcsőben érzelmi-indulati-hangulati
töltésű. Itt dönti el valami bennünk, hogy számunkra emocionálisan
milyen a szó jelentése: pozitív, biztató, kellemes - vagy
éppen az ellentéte...
|
|
|
Irányítsunk figyelmünket a szavakra
külön-külön, majd együttesükre!
A "szexuális", mint latin eredetű jelző
azt jelenti, hogy nemi, a nemi élettel kapcsolatos,
arra vonatkozó. Jellemző viszont, hogy főnév formájában
(szexualitás) a szó teljes alakját csak ritkán, nagyon
hivatalos szövegben használjuk, az élőbeszéd mellett
gyakran írásban is a rövidebb, bizalmas jellegű alakja
(szex) szerepel. Jelentését pedig sokan leszűkítik mind
a melléknévnek, mind a (teljes alakú) főnévnek: főleg
és elsősorban vagy kizárólagosan a nemi aktus
jelzésére használják (lásd a bizalmas-szellemeskedő:
"Ne szexuálj ki velem!" stb. kifejezést). Azért kell
hangsúlyozni ezt, mert nem mindegy, hogy a szó láttán-hallatán
a nemi élet vagy az aktus "ugrik-e be". És könnyű belátni,
hogy ha a főnév jelentése torzult, akkor valószínűleg
a jelző is inkább a nemi aktussal kapcsolatos
és nem a nemi élettel...
|
A címben a második szó a "szerepeink". Ez
a szó itt pszichológiai és szociológiai értelemben van jelen.
Részben a freudi orális, anális és (főleg) a fallikus fejlődési
szakasz szexuális identitásának (én-azonosságának) kialakulására,
részben pedig a pre-, majd az "igazi" pubertásban, továbbá
az ifjú- és a fiatal felnőttkorban lejátszódó nemi azonosítás-azonosulás
folyamatára utal.
Néhány szerző - így e sorok írója is - úgy
látja, hogy amint a szocializáció is az élet végéig folytatódik,
úgy a szexuális önazonosítás-önazonosulás is bármikor változhat,
amíg (nemi) életünk tart: bővülhet, új anyaggal gazdagodhat
- vagy szűkülhet, szegényedhet, illetve módosulhat, átstrukturálódhat
élmények hatására, vagy a nemiséggel kapcsolatos attitűdjeink
változásának következtében. (Igen szélsőséges, de élő példa
a szerep bármikor végbemehető drasztikus változására a transz-szexualitás
következtében a nem teljes elutasítása alapján történő "átoperálás".)
Végül a "szerveződése" szó arra utal, hogy
e szerepeket nem mások "osztják ki" ránk, ám nem is mi dolgozzuk
ki őket tudatosan, akaratlagosan. Ehelyett - nem lebecsülve
a velünk született adottságokat, hajlamokat, képességeket
s a tanult, "szerzett" tulajdonságokat, attitűdöket, végső
soron tehát a külvilág, a "másik", az "Ő" s a "többiek"
jelentőségét sem - végül is részben törvényszerűen, részben
viszont "spontán" alakulnak ki, jönnek létre s változnak
(mint írtam, hitem szerint életünk végéig). Ez esetben is
igaz tehát az a rubinsteini megállapítás, miszerint a külső
okok a belső feltételeken keresztül hatnak. Fontosnak tűnik
itt az autoreguláció megemlítése: a személyiség önszerveződését
és önszabályozó képességet jelzi ez a kifejezés.
S ha most együtt, egyszerre ízlelgetjük
a cím szavait, először talán a "vertikális" jelzőre asszociálhatunk:
szexuális szerepeink szerveződése kézenfekvően arra a folyamatra
utal, amely születésünktől (fogantatásunktól!) kezdődik
s tart - ahogy jeleztem, szerintem - (nemi) életünk végéig.
Mégis, talán megengedhető, hogy ebben a
dolgozatban egy horizontális nézőpontot kínáljak fel, mely
talán kevésbé kidolgozott, s így érdekesebb kirándulásra
hívja az Olvasót.
folytatás
>
|
|
|
|
|
