Mégis

Mindig
ember vagyok, akinek fáj a
reggelek vad szomorúsága,
ember, kinek minden szavára
hurkokat vet a némaságra
kényszerült tárgyak tátogása -

ember,
istentelen magányra
ítélve, testtel megalázva - -

ember,
ki halhatatlanságra
vágyva emlékszik a halálra.