Csíky Antal
ALFA TÜKÖR

 

kettős világ

amikor hűvösebbek lesznek az alkonyok

bólintanak a fák elébe feszülnek a halálnak némán
egyszerre robbannak fel egy vörös lobbanásban
lágy húsuk felzsugorodva zokogó madarakra dobódik
a zokogó madarak új fájdalmat tanulnak ilyenkor
szárnyas hidak szájában is összeverődnek a fogak
rövidebb lesz a búcsú csókja a kapuk előtt s fáj
mert szederjes fenn az ég és magasabb is
és rongy füvekre pernye permetez mint a köd

amikor hűvösebbek lesznek az alkonyok

meleg narancsnok gomolyognak szelíden lebegnek
ert büszke alázatban újra tanultuk a láng lebegtetését
megrázkódik a zene és leveles hangok peregnek aléltan
a teaasztal mezején lágy alkonyi párák kavarognak
kint nedves az utca mint lányszáj csók után fénylik
benn tágul a világ és mégis minden közelebb jön
a bútorokban meglazulnak a fák és ránk bólintanak

amikor hűvösebbek lesznek az alkonyok

kettős világ