Ballada az osztályharcról
Francois Villon emlékére

Szomjan halok a forrás vize mellett,
mely fenn a csúcsnál tiszta és hideg,
mert partjain puffadt hassal delelnek
kaméleonok és gerinctelenek.
Forgó szemmel vigyázzák a vizet,
s ha szomjúságom győz az undoron,
varangy testük el sem tiporhatom:
a vízbe lőve váladékukat
eltűnnek keskeny hasadékokon -
meg kell tisztítani a partokat.

A csúcson egy ütemre hajladoznak
naphomlokú, holdmellű férfiak,
hogy az öröktől fogjva szomjazóknak
kibontsák a megálmodott kutat.
Bokrok fedik hűtlen társaikat,
akik - mivel már ástak eleget -
mossák kezük s kitüntetésüket;
ám roppant elítélik azokat,
kik átszűrik - maguknak - a vizet - -
meg kell tisztítani a partokat.

Ajánlás:
Elv-társaim, kiket meg- és átvertek
s kezetek nyomán ma is viz fakad,
kemények legyetek és éberebbek:
meg kell tisztítani a partokat.